Ahogy a gépemet böngésztem, rá leltem eme csodás elhagyatott helyre. Az elmúlt években nem nagyon fingottam még ennek a blognak az irányába sem. Azonban most hogy a dolgok rosszabbra fordulnak, kinosságom egyre erősebb...talán jó ötlet visszaköszönni.
I know what you are thinking....
Ki a halál ez ?
Ne aggódj, én is minden reggel ezt kérdezem magamtól mikor belenézek a tükörbe.
De nem szaporitom tovább a szót, itt az ideje hogy belecsapjak a lecsóba farsangi csodás húzásommal.
A bálon melyen résztvettem, szerény személyem elég rendesen felöntött a garatra, nem akartam ennyire a pohár fenekére nézni,de előfordul hogy betintázik az ember vagy ahogy ismerősöm mondta egyszer: - Magyarországon azt úgymondjuk, nevetősre isszuk magunkat.
Mondjátok, ez tényleg igy van? Nálatok hungáriában igy mennek a dolgok?
Visszatérve a bálhoz, igen ittam. Szesz ezerrel. Egy időután persze, mikor feloldódtam, ismerősöm megkért hogy csináljunk egy közös képet egy photoboothal. Mivel a jelmezemhez egy páncélzat is dukált, hülyeségből megbeszéltük hogy lehajolok majd, mintha éppen...segitenék neki. Dolgokban...a nadrágjánál..ne kelljen leirnom pls.
Persze jót nevettünk, mondom miért is ne? Elrakjuk a képet, elővesszük néha miközben jót kuncogunk visszaemlékezve, arra hogy mennyire nem emlékezünk az estére.
Aha.
Persze.
Eltelt párnap, nyugalomban. Kisidő múltán a facebookomra felszambázva, látom hogy valaki feltöltött egy képet egy albumba, melyen megis jelöltek szerencsére. Óha, mondom mi lehet ez.
Na..vajon melyik kép lehetett az, ami az egész ismerősiköröm beleértve a tanáraimat és a rokonaimat is köszöntötte?
Ez is csak én lehetek. A tanulság az, hogy ..just..don't.
2017. március 12., vasárnap
2015. április 7., kedd
Szabad-e locsolni?
Remélem mindenkit rendesen át locsoltak és egy lány sem fog elhervadni,velem ellentétben.Bár nem mondom,engem is le locsoltak.Sőt,engem szerintem épp túl öntöztek.Lehet ezért nem sikerül kivirágoznom.Pedig ideje lenne.Igy 17 éves koromra.Majdnem 18.Öregszem.Bár az emberek 90 százaléka úgy gondolja hogy 15 vagyok....Köszönöm.
De eltértem a tárgytól.Ma ugye,ünnephez hiven jöttek a locsolóink.Tetszik tudni hogy az én családomban,vannak régimódiak.Nem mondom hogy ez rossz dolog,sőt,egész szép hogy megőrzik a hagyományokat eme módon.Viszont,ma nem igy vélekedtem.Mit sem sejtve bújtam ki az ágyamból olyan (durván) 1 felé.Már amikor kiléptem a konyhába apám megöntözött.Remek.Na ennek köszönhetően,mint egy ijedt macska,be hátráltam a szobámba.Nem terveztem hogy ki megyek.Egészen addig,mig édesanyám ki nem szólitott egy pár óra múltán.Nem vagyok rossz gyerek,ezért egyből ki mentem,tablettal a kezemben,mert kanapémon való ejtőzésemből szakitott ki és nem állt szándékomba kimenni az eddig nézett videóból.Amint ki értem az udvarra,ismerős hang kiálotta el magát.
- Kis kertben jártam,rózsa fát láttam,el akart hervadni,szabad-e locsolni?
Meg sem várva a válaszom,hideg viz csapódott az arcomba.De nem az a kicsit hüvös,nem,jég hideg viz,méghozzá kannából.Az hagyján hogy a tabletom tropa lett,a fülem tele vizzel,ruháim,mint amiket Ariel szekrényéből húztak ki,de még a hideg szél is a pofámba fújt.
Nem.Nem szabad locsolni!
2015. április 4., szombat
Április bolondja
Április elseje,vagyis a bolondok napja.Szóval az én születés napom....hahaha szó funny .Nope.
Az iskolákban természetesen mentek az ostobábbnál is ostobább szivatások . Fogkrém a kilincsre,ribancok ahogy ők hivták pizsama,ahogy én hivtam csecs mutogatós felsőkben nyomatták.Persze meg volt a forditsunk hátat a tanárunknak,úgy tanuljunk.Nem tagadom,egy barátnőm én is meg szivattam,de csak egy egyszerű viccel.Nem gondoltam hogy későbbiekben még én leszek az áldozat.A srácok ugyan is kitaláltak valamit,amiről én nem is tudtam.Mikor az egyik szünetben,mit sem sejtve elmentem a wc-re,szokásosan össze szedni magam,fiú hangokra lettem figyelmes.Lányok nem sikoltoztak,egyedül én voltam bent.Nem szóltam rájuk,mire kimegyek úgy is elmennek,legalább is ezt gondoltam.De az állatok,elbarikádozták az összes lány wct,hogy a lányoknak,ha nem akarnak az alsóbb szintekre menni,a fiú wcbe kelljen menniük.Hahaha mekkora póén.Igen ám,csak én bent voltam.Először fel sem fogtam.Hallottam hogy röhögnek,meg rakodnak valamit,de nem tudtam hogy erre készülnek.
Igy történt hát hogy az utolsó 2 órámat bent ücsörögve töltöttem,egy wc ülőke tetején hintázva előre hátra.
Az iskolákban természetesen mentek az ostobábbnál is ostobább szivatások . Fogkrém a kilincsre,ribancok ahogy ők hivták pizsama,ahogy én hivtam csecs mutogatós felsőkben nyomatták.Persze meg volt a forditsunk hátat a tanárunknak,úgy tanuljunk.Nem tagadom,egy barátnőm én is meg szivattam,de csak egy egyszerű viccel.Nem gondoltam hogy későbbiekben még én leszek az áldozat.A srácok ugyan is kitaláltak valamit,amiről én nem is tudtam.Mikor az egyik szünetben,mit sem sejtve elmentem a wc-re,szokásosan össze szedni magam,fiú hangokra lettem figyelmes.Lányok nem sikoltoztak,egyedül én voltam bent.Nem szóltam rájuk,mire kimegyek úgy is elmennek,legalább is ezt gondoltam.De az állatok,elbarikádozták az összes lány wct,hogy a lányoknak,ha nem akarnak az alsóbb szintekre menni,a fiú wcbe kelljen menniük.Hahaha mekkora póén.Igen ám,csak én bent voltam.Először fel sem fogtam.Hallottam hogy röhögnek,meg rakodnak valamit,de nem tudtam hogy erre készülnek.
Igy történt hát hogy az utolsó 2 órámat bent ücsörögve töltöttem,egy wc ülőke tetején hintázva előre hátra.
2015. március 24., kedd
Némó nyomában.
Nos amióta az utolsó bejegyzésem megosztottam rengeteg égő,kínos pillanat részese voltam.Sajnálatos módon.Ugye szilveszteri részegek,karácsonyi ajándékok,túl estem az egyedül töltött szipogós Valentin napomon,ami abból állt hogy animés párok képeit bámultam,remélve hogy valamilyen varázslatos módon össze jönnek.Nem történt.But who knows when?
Az első évemhez képes sokat betegesedem,jelenleg is.Viszont már 70 óra felett lesznek a hiányzásaim így,még ha taknyosan is,de járok iskolába.Említettem hogy ez az a fajta nátha,amikor meg akad a váladék a torkodnál és se le,se fel nem jön? Nem? Hát most már igen.
Na de felejtsük is el,a következő a helyzet jelenleg.Vannak halak az osztályunkban.
Mielőtt félre értenétek,ezt nem a tanár hozta,nincs semmi köze az iskolához.Csupán egyik ostoba osztály társam fejéből pattant ki az ötlet,hogy milyen poén lenne.Az első pár napban még mondhatni nagy érdeklődés volt irántuk,viszont ahogy várni lehet egy csoport 17-19 évestől,ez nem tart sokáig.Megunták.Alig cserélték a vizet,viszont kaja volt elég.Nem hal kaja,kenyér héj,cukorka,stb.Egyszóval : káosz.Na én rólam tudni illik hogy soha nem voltak halaim,egyszer volt egy teknős békám,azt is mikor oda adtuk apám barátjának,hogy tegye bele a tóba,benne felejtette télen.Niki pedig belefagyott....Soha nem feledlek drága pajtásom!! RIP
Így történt hogy az egyik nagyszünetben,mikor fent ücsörögtem az osztályban..(természetesen egyedül) úgy döntöttem kicserélem a vizet.Vállalom a hal mentést.Ha már ők nem,majd én kezeskedem.Megfogtam hát a hatalmas befőttes üveget amiben úszkáltak s elkezdtem leönteni a vizet az osztályan lévő csapnál.Igen ám,csak hülye fejemmel egy pillanatra nem figyeltem oda,addigra a kis kalandorjaink már a lefolyót fedezték fel.Bepánikoltam,természetesen.Azt sem tudtam mit csináljak.Gyors újra engedtem az üveget,lehelyeztem magam mellé.A mosdónknak van egy lecsavarozható része,szinte azonnal le tekertem ahonnan kipotyogtak a kis guppik.Villám gyorsan dobáltam őket vissza helyükre,mielőtt még nagyobb bajuk esne,bárszerintem ígyis hatalmass sokkot kaptak.Feltöröltem a padlót,mindent a helyére raktam.Észre sem lehetett venni mi történt.Senki nem jött rá a történtekre.
Az mellékes hogy 2 napra rá egy másik osztály társam járt így.De akkor már nem lehetett őket megmenteni.
R.I.P.
ITS OVER 4000!!!!
Igen nem haltam meg.
Csupán teljesen elvesztettem az adataimat a számító gépemről.Így azt is hogy mi volt az email címem valamint a jelszavam.S amilyen lusta dög vagyok,sokáig tartott mire rá vettem magam arra hogy valahogy megoldjam,Nagy nehezen sikerült s lám itt vagyok.Még ha érdeklek valakit.Valamint megköszönném a több mint 4000 látogatóm,annak ellenére hogy nem tudtam bejegyzéseket rakni.Sajnálom.Valamint kiderült hogy kedves doki nőm is olvassa blogomat.Jó napot doktor nő!Remélem van még érdeklődés,ha nincs,akkor is írni fogok szóval lényegtelen.Azért örülök hogy találok ilyen embereket,akik hasonló cipőbe járnak mint én.Szeretnék köszönetet mondani nektek.Ne feledjétek,nem vagytok egyedül.Nem vagyunk egyedül!Együtt vagyunk ilyen...kínosan szerencsétlenek!
A minap volt egy kis össze omlásom.a jövőmmel kapcsolatban,szóval,a szokásos problémáim.Azon gondolkodtam hogy youtube csatornát indítanák.De csak akkor kezdeném el,ha titeket is érdekelne.Szerintem az sokkal személyesebb lenne,viszont megértem ha inkább ezt preferáljátok.Mindent az olvasókért....pfhahaha...miről beszélek ? Mint aki valami nagy ember.
Na de még egyszer köszönetet szeretnék mondani a az olvasóimnak,s minden kedves látogatómnak.Mostantól nem ígérek semmit,mert ígéreteim mindig füstbe mennek,de igyekszem majd hetente 2-vagy 3 bejegyzést is hozni.Attól függve hogy mennyire leszek béna,de magamat ismerve,nagyon is.
Csupán teljesen elvesztettem az adataimat a számító gépemről.Így azt is hogy mi volt az email címem valamint a jelszavam.S amilyen lusta dög vagyok,sokáig tartott mire rá vettem magam arra hogy valahogy megoldjam,Nagy nehezen sikerült s lám itt vagyok.Még ha érdeklek valakit.Valamint megköszönném a több mint 4000 látogatóm,annak ellenére hogy nem tudtam bejegyzéseket rakni.Sajnálom.Valamint kiderült hogy kedves doki nőm is olvassa blogomat.Jó napot doktor nő!Remélem van még érdeklődés,ha nincs,akkor is írni fogok szóval lényegtelen.Azért örülök hogy találok ilyen embereket,akik hasonló cipőbe járnak mint én.Szeretnék köszönetet mondani nektek.Ne feledjétek,nem vagytok egyedül.Nem vagyunk egyedül!Együtt vagyunk ilyen...kínosan szerencsétlenek!
A minap volt egy kis össze omlásom.a jövőmmel kapcsolatban,szóval,a szokásos problémáim.Azon gondolkodtam hogy youtube csatornát indítanák.De csak akkor kezdeném el,ha titeket is érdekelne.Szerintem az sokkal személyesebb lenne,viszont megértem ha inkább ezt preferáljátok.Mindent az olvasókért....pfhahaha...miről beszélek ? Mint aki valami nagy ember.
Na de még egyszer köszönetet szeretnék mondani a az olvasóimnak,s minden kedves látogatómnak.Mostantól nem ígérek semmit,mert ígéreteim mindig füstbe mennek,de igyekszem majd hetente 2-vagy 3 bejegyzést is hozni.Attól függve hogy mennyire leszek béna,de magamat ismerve,nagyon is.
2014. november 1., szombat
Rémek krémje.
Nos.Halloween.Az emberek beöltöznek különféle maskarákba,s elindulnak a sötét,hideg éjszakába hogy egy jót szórakozzanak a barátaikkal.Az egyik barátnőm ( az,akinek a pasija nevét motyogtam álmomban) meghivott egy ilyen,beöltözös buliba.Örömmel láttam neki a sminkem elkészitésének,mivel minidg is szerettem a beöltözös rendezvényeket.Ezért is imádom a conokat.Mivel halloweennek a lényege,hogy ijesztőek legyünk,zombira esett a választásom.4 órán keresztül csináltam a sminkem,a sebekkel és a művérrel cseszekedve.7 órakor útnak indultam.A buszra való felszállás megment,mivel non-stop lefelé bámultam, hogy még véltelenül se ijesszek meg senkit. Uticélom elérve leszáltlam a járművemről a nagy buszmegállóba,ahol gyülekeztünk.Nos ott egy eléggé kiábránditó a látvány fogadott..4 lány magassarkúban ácsorog egymáshoz bújva.Egyiknek a fején nyuszifül,a másiknak macska,a harmadiknak ördög szarvak.A szoknyájuk..vagy.... nem is tudom mi volt az.Domina ruha? Vagy mindneki kurvának öltözik Halloweenkor? Ha még zombi utcalányok lennének akkor még, talán.De igy csak sima sarkon dolgozó asszonyok.Magyarul szokás szerint,kivülálló lettem.Minden erőm összegyűjtve odasétáltam.Láttam az arcukon a meghökkenést,mikor meg láttak. Magamban persze meg jegyeztem hogy :
Örüljetek hogy nem höröggve futottam felétek,mert kezetek lábatok kitört volna.
De e-helyett csak motyogtam egy halk sziasztok-ot s leültem egy padra.Közben hallottam ahogy a lányok,ott rihegve-röhögve beszélgetnek arról,mivan ha senki nem lesz ki öltözve.Rohadjatok meg,ti csak lekapjátok a fejetekről a füleket,de én mit csinálok,he??
Csendes idegösszeomlásom közepette,megvártuk mig mások is megérkeztek,utána elindultunk kajálni.Aminek örültem,hisz otthon nem ettem egy falatott sem.Sok időt elvett a smink.Csak hogy mikor én kerültem sorra a Mc donaldsban,a nő jól le égetett.Mert el kellet hagynom az éttermet,mondván :zavarom a nyugalmat.Szóval én kint fagyoskodtam a Meki előtt,mig mindenki más bent zabált a jó melegben.Mondjuk,az az egy dolog vigasztal,hogy megnyertem a jelmez versenyt.
Örüljetek hogy nem höröggve futottam felétek,mert kezetek lábatok kitört volna.
De e-helyett csak motyogtam egy halk sziasztok-ot s leültem egy padra.Közben hallottam ahogy a lányok,ott rihegve-röhögve beszélgetnek arról,mivan ha senki nem lesz ki öltözve.Rohadjatok meg,ti csak lekapjátok a fejetekről a füleket,de én mit csinálok,he??
Csendes idegösszeomlásom közepette,megvártuk mig mások is megérkeztek,utána elindultunk kajálni.Aminek örültem,hisz otthon nem ettem egy falatott sem.Sok időt elvett a smink.Csak hogy mikor én kerültem sorra a Mc donaldsban,a nő jól le égetett.Mert el kellet hagynom az éttermet,mondván :zavarom a nyugalmat.Szóval én kint fagyoskodtam a Meki előtt,mig mindenki más bent zabált a jó melegben.Mondjuk,az az egy dolog vigasztal,hogy megnyertem a jelmez versenyt.
2014. október 13., hétfő
Fenekestül felfordulva.
Estét olvasók.
Nos szombaton ünnepeltük keresztanyám születés napját.Yeah.So much fun.Nos ezt a kerek 40-es számot egy nagy bulival koronázták meg egy kis vendéglőben.Ahova hivatalos voltam én és a kis családom is.Megérkezünk s fogjuk rá hogy egész jól érezzük magunkat.Tudni illik hogy a lagzik után,a születésnapokon szokok legjobban bezabálni.De hát ki nem ? Ez normális emberi funkció.Vagy csak nálam? ohh...shit....Na midnegy.A másik dolog amit szintén tudni kell hogy az ilyen eseményeken a család nagy része össze gyűlik.Ami azt jelenti hogy az öreg emberek akiket utoljára 1 éves korodban láthattál, fogatlanul vigyorogva jönnek odda hozzád unalmas kérdéseket feltéve.S mivel én személy szerint néha már fizikailag fáradt vagyok arra is hogy a számat beszédre nyissam,a beszélgetések közöttünk általánosságban igy zajlanak.
- Nahát,te vagy az Lalácska.Hogy megnőttél.
- Ühüm.
- Hány éves is vagy ?
- Ühüm
- Már közép iskolába jársz igaz?
- Ühüm
- Hogy megy a suli?
- Ühüm
Na igen....nem kapok semmit tőlük karácsonyra,ugye? Damnit.
Bár be kell valjam engem ez nem igazán érdekel.Inkább az adok vagyok mint a kapok.S nem is az hogy nem szeretném őket de ha már a 3. ember jön oda ugyan azokat kérdezve,egyszerűen nem tudom tolerálni.Lehetetlen.Anyways.Mivel ilyenkor a társaság idősebbik fele is ki szabadul,a fiatalabbak is.Volt ott egy kis gyerek.Nem tudom hány éves lehetett.Kicsi volt az a fő.Cumizott és hát gyerek létére el hajitotta.(Lábjegyzet: ez az ebédlőben történt a svéd asztal mellett) Pont ott álltam igy hősiesen vállaltam a feladatot hogy felvegyem az elhajitott kis,nyálas játékszert a gazdájának.Jó rokon módjára. Szóval a következő történt.Ahogy lehajoltam érte,nem vettem figyelembe a köztem és az asztal között lévő helyet.Ami hát ...nem volt.Ennek köszönhetően, a fenekemet neki ütöttem az asztal sarkának.Az mellett hogy úgy éreztem elveszitettem a 17 évig féltve őrzött szüzességem,sikerült pont azt az asztalt meg inogtatnom amelyiken kis piramisba votlak állitva a poharak.Egy szó.CRASH!!
Védelmemre szóljon hogy ki az a állat, aki egy csoport kis gyerek láttán elkezd sakkozni a poharakkal? Gondolhatták volna hogy ez lesz.Még ha épp én nem is vagyok kicsi.Sem már nagyon gyerek....shit...
Most pedig fogom a sérült fenekem meg a nyomorult 17 évem s megyek álomba sirni magam.
Nos szombaton ünnepeltük keresztanyám születés napját.Yeah.So much fun.Nos ezt a kerek 40-es számot egy nagy bulival koronázták meg egy kis vendéglőben.Ahova hivatalos voltam én és a kis családom is.Megérkezünk s fogjuk rá hogy egész jól érezzük magunkat.Tudni illik hogy a lagzik után,a születésnapokon szokok legjobban bezabálni.De hát ki nem ? Ez normális emberi funkció.Vagy csak nálam? ohh...shit....Na midnegy.A másik dolog amit szintén tudni kell hogy az ilyen eseményeken a család nagy része össze gyűlik.Ami azt jelenti hogy az öreg emberek akiket utoljára 1 éves korodban láthattál, fogatlanul vigyorogva jönnek odda hozzád unalmas kérdéseket feltéve.S mivel én személy szerint néha már fizikailag fáradt vagyok arra is hogy a számat beszédre nyissam,a beszélgetések közöttünk általánosságban igy zajlanak.
- Nahát,te vagy az Lalácska.Hogy megnőttél.
- Ühüm.
- Hány éves is vagy ?
- Ühüm
- Már közép iskolába jársz igaz?
- Ühüm
- Hogy megy a suli?
- Ühüm
Na igen....nem kapok semmit tőlük karácsonyra,ugye? Damnit.
Bár be kell valjam engem ez nem igazán érdekel.Inkább az adok vagyok mint a kapok.S nem is az hogy nem szeretném őket de ha már a 3. ember jön oda ugyan azokat kérdezve,egyszerűen nem tudom tolerálni.Lehetetlen.Anyways.Mivel ilyenkor a társaság idősebbik fele is ki szabadul,a fiatalabbak is.Volt ott egy kis gyerek.Nem tudom hány éves lehetett.Kicsi volt az a fő.Cumizott és hát gyerek létére el hajitotta.(Lábjegyzet: ez az ebédlőben történt a svéd asztal mellett) Pont ott álltam igy hősiesen vállaltam a feladatot hogy felvegyem az elhajitott kis,nyálas játékszert a gazdájának.Jó rokon módjára. Szóval a következő történt.Ahogy lehajoltam érte,nem vettem figyelembe a köztem és az asztal között lévő helyet.Ami hát ...nem volt.Ennek köszönhetően, a fenekemet neki ütöttem az asztal sarkának.Az mellett hogy úgy éreztem elveszitettem a 17 évig féltve őrzött szüzességem,sikerült pont azt az asztalt meg inogtatnom amelyiken kis piramisba votlak állitva a poharak.Egy szó.CRASH!!
Védelmemre szóljon hogy ki az a állat, aki egy csoport kis gyerek láttán elkezd sakkozni a poharakkal? Gondolhatták volna hogy ez lesz.Még ha épp én nem is vagyok kicsi.Sem már nagyon gyerek....shit...
Most pedig fogom a sérült fenekem meg a nyomorult 17 évem s megyek álomba sirni magam.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)