Farsang

Ahogy a gépemet böngésztem, rá leltem eme csodás elhagyatott helyre. Az elmúlt években nem nagyon fingottam még ennek a blognak az irányába sem. Azonban most hogy a dolgok rosszabbra fordulnak, kinosságom egyre erősebb...talán jó ötlet visszaköszönni.
I know what you are thinking....
Ki a halál ez ?
Ne aggódj, én is minden reggel ezt kérdezem magamtól mikor belenézek a tükörbe.
De nem szaporitom tovább a szót, itt az ideje hogy belecsapjak a lecsóba farsangi csodás húzásommal.
A bálon melyen résztvettem, szerény személyem elég rendesen felöntött a garatra, nem akartam ennyire a pohár fenekére nézni,de előfordul hogy betintázik az ember vagy ahogy ismerősöm mondta egyszer: - Magyarországon azt úgymondjuk, nevetősre isszuk magunkat.
Mondjátok, ez tényleg igy van? Nálatok hungáriában igy mennek a dolgok?
 Visszatérve a bálhoz, igen ittam. Szesz ezerrel. Egy időután persze, mikor feloldódtam, ismerősöm megkért hogy csináljunk egy közös képet egy photoboothal. Mivel a jelmezemhez egy páncélzat is dukált, hülyeségből megbeszéltük hogy lehajolok majd, mintha éppen...segitenék neki. Dolgokban...a nadrágjánál..ne kelljen leirnom pls.
Persze jót nevettünk, mondom miért is ne? Elrakjuk a képet, elővesszük néha miközben jót kuncogunk visszaemlékezve, arra hogy mennyire nem emlékezünk az estére.
Aha.
Persze.
Eltelt párnap, nyugalomban. Kisidő múltán a  facebookomra felszambázva, látom hogy valaki feltöltött egy képet egy albumba, melyen megis jelöltek szerencsére. Óha, mondom mi lehet ez.
Na..vajon melyik kép lehetett az, ami az egész ismerősiköröm beleértve a tanáraimat és a rokonaimat is  köszöntötte?
Ez is csak én lehetek. A tanulság az, hogy ..just..don't.