Tomoku Kuroki utazása avagy népszerűnek lenni nem is olyan nehéz. ( Mondocon beszámoló)

Én lenni cosplayben

Nos Az idei tavaszi mondoconom az egyik legjobb  volt.De komolyan.Rengeteg ember megölelt s fotózkodott velem,aminek nagyon örültem.Hisz ez azt bizonyította hogy sikeres a cosplayem.Sikerült népszerűsítenem magam.Komolyan,olyan sok ember megimsert s lefotózkodott velem hogy csak kapkodtam a fejem.Tényleg népszerűnek éreztem magam.POPULARITY!Apropó népszerűség,Kuroki Tomokot Copslayeztem a Watamotéból akit lélek állatomnak is mondhatnák.Annyira hasonlítunk személyiségileg hogy az valami észvesztő.Megpersze a szem alatti fekete karikák is közössek.Na de kezdem az élmény beszámólóm.
  Az egyik barátnőmmel mentem.Nagyon rossz volt az idő útközben,s a hosszú,nagyon hosszú sor kiállása sem volt kellemes.De el nevettük az időt.Anime openningeket hallgattunk,meg táncolgattunk.Euphoria hatása lett úrrá rajtam.Nem tehetek róla egyszerűen úgyérzem mikor belépek a kapun hogy hazaérkeztem.Mintha egy kalandról térnék vissza szülőföldemre....Na de mindegy.Beérve a kapun szétválltunk.Én vártam a másik barátnőm,míg ő elment a sajátjaival.Egyedül ácsorogva várakoztam,mivel akikre én vártam még mindig valahol a sorban álltak.Mivel a karakter mindig egyedül van,úgy gondoltam jó lehetőség arra hogy rájátszak Tomokora.Bevágtam a rémült,magányos fejem s a felsőmmel játsztottam.Ekkor történt az hogy egy nő odajött s megkérdezte hogy vagyok,mert hogy ijedtnek tűnök.Én szótlanul hevesen bólogatni kezdtem.Miután megbizonyosodott erről úgy döntött everything alright és elsétált.Nagyon kedves volt tőle hogy érdeklődött amúgy. :) Ezt szeretem a conokba.No de tovább a történettel.Miután össze szedtem csapatom többi tagját,elvegyültünk a con tömegében.Beszereztem egy csomó Hetaliás dolgot (Kulcstartó,manga,iratartó - azthiszem legalábbis az - kitűző stb) Sikeres volt az expedícióm.Meg a cosplayem is.El is felejtettem milyen jó érzés ha az embert felismerik.Ugye a legútóbbi cpm nem sikerült a legjobban.Még azok sem ismertek fel,akik azt a játékot játszották amiből beöltöztem.Pedig ott szobroztam.....Aahj nem is akarok emlékezni erre.Fájdalmas gyenge szívemnek eme emlék.Visszatérve a mostani conra,tényleg jól éreztem magam.Ritka jól.De valahogy a magány itt sem hagy békén.Volt olyan időszak amikor az egész csapatunk szétszéledt,én meg egyedül ücsörögtem a színpadnál,egy sötét sarokban....Bömbőlve...Az volt az egy szerencsém hogy sötét volt + mindenki fent táncolt.Félóra elteltével már hazafelé tartottam.....Ennyi lenne.Nem túl hosszú,de kihagytam az apróságokat.A többit a képek majd elmondják.Ha sikerül feldobnom őket.