Stress,come on!

Nos mocskos nőszemély létemre,nyaramat teljesen elvonatkoztatva a géptől valamint blogolástól éltem le.Sajnálom hogy 2 hónapig semmi bejegyzésem nem volt.De szerintem meg lehet érteni hogy egy kicsit ki kell kapcsolodnom nekem is.Nekem ez a blog hobbi az igaz,de néha jó ha az ember mást is tud csinálni.Szerintem ez elég jó érv eltitkolni azt hogy valójában csak semmi nem történt ami emlitésre méltő lett volna valamint hogy lusta is voltam.Szokásos nyár volt,hajnali sétákkal és anime nézéssel.De erről majd egy másik bejegyzésben nyilatkozok .De most jöjjön egy kissé komolyabb téma.Nem lesz túlságosan humoros,szóval ha nem vagy kváncsi erre,akkor nyugodtan ugod csak át,mert egy nem túl vicces vallomás következik.
Szóval,egy nagyon fontos tudni való rólam hogy én nagyon pánikolós,félős és stresszes vagyok.Valamint hajlamos túlbonyolitani a dolgokat.Nem működök nagy ..sőt...abszolútt nem működök nyomás alatt.Ha valamit a felelőségem alá biznak,szinte biztos hogy rám tör az aggodalom.Ez miatt sok problémám is volt/van.Jelenleg is egy ilyen stresszes fázisban vagyok.Ilyenkor általában ugrál a hangulatom a sirás és az idegesség között.Mivel szakközépiskolába járok egy kiválasztott szakot tanulok.Woow mliy meglepő igaz?
Cukrászra jelentkeztem de valamiért nagyon nem megy s nem is érdekel.Hiába minden s ez miatt ugyérzem semmire nem fogom vinni az életbe.Sokat gyötröm magam hogy miért jöttem ide ha nem is kedvelem de nem jutok előrébb.Azt hittem szeretni fogom,valamiért mégsem.Stress.
Ez az utolsó évem s jön a záróvizsgam.Ami nem épp piskóta.Főleg egy olyannak mint én.Elég egy kis dolog ami nem ugy megy ahogy kell és pánikolni kezdek.StressAz után jön + 2 év érettségi.Ami szintén nem lesz az a sétagalop.Bár ettől kevésbé félek mert tanulni ha akarok,tudok de még is azért tartok tőle hogy mi lesz velem.Stress
Ez a vallomás mind csak azért volt hogy bejelentsem nem biztos hogy sokat tudok még egy ideig posztolni.Próbálok valamit kitalálni hogy elmúljon ez a nyomás s remélem sikerrel is járok,mert félek hogy nem birom majd egy idő után s egynap teljesen ki akadok.Az osztályom mellett van a pszichologus.Lehet átmegyek hozzá.
Szóóóóval a végére nagyon depresszióssá vált a bejegyzés igaz? Pedig nem akartam olyannak.De ezek a jelenlegi érzéseim s gondolataim.Mivel a pszichomokus azt mondta a blog arra jó hogy ki adjam a gondolataim ezért gondoltam ez is ide illik.Sajnálom ha ezzel nem adtam a napotoknak mosolyt s egyebeket .Tényleg.Még ma posztolok ki egy bejegyzést ami már nem lesz ilyen leugrok a hidról hangulatú mert azért van mit mesélnem a nyárról is.Nem is kevés.Addig is farewell drágáim,köszönöm a figyelmetek a következő bejegyzésnél találkozunk!~